Tároló rendszerezés

 

Már a beköltözésünk óta tervezgettem és ötleteltem, hogy miképpen lehetne a legpraktikusabb módon kihasználni azt a vízcsövek és vízóra miatt leválasztott kis helyiséget, amit eddig amolyan 'kupi szobaként" kezeltünk. 

A fürdőszobából és a hálószobából nyíló kis helyiséget használjuk tárolóként.

A költözés közepette más és ennél fontosabb feladatok elvonták a figyelmet erről a helyiségről,így másfél éven keresztül tulajdonképpen csak hordtuk be oda az éppen nem szükséges holmikat, míg végül oly módon elburjánzott a rendetlenség, hogy már az a kis közlekedő ösvény is megszűnt, ami eddig keresztülvitt a szemét erdőn. 

Így festett a beköltözés előtt.

Ezért egy szép vasárnapi napon, amikor már az ott tárolt felmosóvödröt is csak úgy tudtam elérni, ha a küszöbön toporogva és az ajtófélfába kapaszkodva áthajoltam egy nagy zacskó valamin, az asztalra csaptam és kijelentettem a párom számára, hogy ez az állapot már tarthatatlan, muszáj kezdenünk ezzel a rakás cuccal valamit, mielőtt a szemét kinövi a helyiség és begyűrűzik az életterünkbe. A párom szerencsére nyitottan állt a kérdéshez és rögtön fellépett az internetre, hogy megnézze a környező boltok salgó-polc kínálatát. Hamar rátaláltunk a legjobb ár-érték-minőség-nagyság aranyú polcra, melyért azonnal el is gurultunk a közeli Praktiker áruházba. Némi elveszett bolyongást követően megleltük a keresett darabot és 16 ezer forint kifizetését követően már a magunkénak is tudhattuk. 

A dolog neheze azonban még várt ránk, ugyanis első lépésként át kellett teleportálni a tárolóban lévő káoszt a hálószobába, majd összerakni a polcot, végül a holmikat visszateleportálni valami rendszerezettebb módon. 

Ahogy még sose láttuk...üresen. Gyorsan kihasználtam az alkalmat és szépen kitakarítottam.

A párom férfi révén magára vállalta a polc összeszerelését, melynek neki is látott a szoba közepén, így sajnos rám maradt a pakolás, úgy, hogy csak néhány méteres közlekedő sávjaim voltak. A művelet végére szó szerint csak talpalatnyi helyünk maradt, ami szerencsére éppen elég volt arra, hogy a kész polcot becipeljük a kis tárolóba. Nagy bánatunkra a csövek miatt széltében milliméterek híján nem fért be, ezért hosszába fordítottuk be. 

Épül a polc, körülötte pedig a...

méretes káosz!

Mindezek után, hogy a polc már bent volt, mindössze az a hosszú, poros és nehéz feladat várt rám, hogy a hálószobánkat beborító kacat tengert először szortírozzam, majd beimádkozzam őket a polcokra. Végül a folyamat olyan jól sikerült, hogy nem csak a tároló lett szebb, hanem az előszobai beépített szekrény tartalmának egy része is befért a polcokra. 

Bár első látásra még mindig nem tűnik a legátláttatóbb és rendezettebb tárolónak, mi úgy véljük, sokkal élhetőbb és használhatóbb ez a polcos megoldás, mint a korábbi egymásra rámolt technika. 

Bekerült a polc...

és hamar tele lett mindenféle hasznos és haszontalan tárggyal.

Amint az a képeken is látható, nem egy kimondottan nagy helyről beszélünk amit a különböző csövek még kisebbé tesznek és a tárgyak mennyisége se csökkent, sőt, plusz dobozok érkezetek másik szekrényekből, viszont legalább keletkezett egy nyomvonal, melyen kényelmesen megközelíthető és elérhető minden. 

A legszebb az egészben, hogy miután másfél évvel a beköltözést követően végre kezd szépülni-épülni a lakás, úgy fest,rövidebb-hosszabb időn belül megint dobozokba kell csomagolni az életünket, ugyanis tovább állunk egy, reményeink szerint már családalapításra is alkalmas kertes házba. 

1 x 1 méteres balkon felújítás 20.000 forint alatt

Amikor a beköltözés előtt megtudtam, hogy a lakás rendelkezik 2 db kicsi terasszal, nagyon megörültem a hírnek, hiszen egész életemben kertes házban éltem, így hozzászoktam ahhoz, hogy ki tudok ülni egy jó kis könyvel a friss levegőre. Azonban, amint élőben is szembesültem a balkon valódi méretivel, rá kellett döbbennem, hogy a "kicsi" jelző erős túlzás volt a barátom részéről. 

Adott két db 1x1 méteres beton lap egy kis korláttal, melyek gondosan el vannak helyezve a lakás két ellentétes pontján, nehogy véletlenül a tulajdonos arra találjon vetemedni, hogy a kihasználhatóság érdekében esetleg összekösse a kettőt. 

Ezeken az apró betonlapokon nagyjából 1 maximum 2 ember fér el kényelmesen, álló helyzetben és eredetileg valószínűsíthetően ilyen kis dohányzó kilépőnek készültek, ám mivel egyikünk se dohányzik, ellenben igényünk volna egy teraszra, elhatároztam. hogy a szomszédságunkban tapasztalt passzív hozzá állásnak ellentmondva, igenis megpróbálok valamit kihozni ebből a mini balkonból. 

Minek után nem is mertem dédelgetni olyan reményeket, hogy bármelyik előre gyártott terasz bútorszett elemei elférnének itt, alternatív bútor megoldások után kezdtem kutakodni az interneten és a pinteresten. Össze is állítottam egy táblát olyan mini teraszos megoldásokból, amik elnyerték a tetszésemet, viszont úgy alakult, hogy egyiket se valósítottam meg a saját portánkon, de inspirációnak tökéletesek voltak. 

Ősszel költöztünk, aztán jött egy hosszú, sötét, hideg tél, mely alatt semerre nem haladt a terasz projekt, ámde a tavasz első napsugarainak megjelenésével én is nagy lendülettel belevetettem magam a tervezgetésbe. Webáruházok kínálatait böngésztem, összehasonlításokat készítettem, méregettem, rajzoltam, terveztem, idegeskedtem, míg végül nagy nehezen sikerült összeállítanom a világ legkisebb, összecsukható kerti bútorainak csoportját. Mivel nincs se padlásunk. se garázsunk, de még egy tárolónk se, fontos szempont volt, hogy az apró méreten túl összecsukható is legyen a szett, ugyanis valahol tárolnunk kell a hideg évszakok alatt. 

Nagyon sok áruházat megnéztem, de végül a praktiker lett ebből a szempontból a befutó, mivel itt jó áron kínáltak nagy választékban kemping felszereléseket. Itt vásároltam meg azt a két, eredetileg horgászszékként értékesített összecsukható széket, ami kikerült a teraszra és innen rendeltem azt a pontosan 35 centi átmérőjű asztalt is, ami mellé még. szűken, de mindketten kiférünk. Így, ez a hármas adja a terasz teljes bútorzatát és ahogy az a képen is látszik, néhány üres folton kívül ki is töltik a rendelkezésre álló teret. 

Sajnos az igazi tavaszi melegre egészen áprilisig kellett várni, sőt, annak derekán még meg is megtréfált minket az időjárás egy kellemes kis havazással, viszont  a hónap közepére beköszöntött a várva várt enyhülés és végre hozzáfoghattam a további csinosítgatásokhoz. 

Magamhoz vettem egy gumikesztyűt, egy csomag virágföldet és egy napsütéses hétvégén, az eddig odabent nevelgetett, már-már haldokló virágaim társaságában kiköltöztem a kertészkedésre teljes mértékben alkalmatlan balkonunkra ültetni. 

Amint látható, a kellékek mellé épp, hogy csak kifértem a kis párnámmal, azonban a macskánk így is talált módot arra, hogy csatlakozzon hozzám. 

Az eddig macska által csócsált, ültetőcserépben szenvedő növények végre kikerültek a hálószobánkból nyíló napfényes balkonra, egy pepco-ban vásárolt állványra. 

Ekkor már voltak bútoraink és virágok díszítették a rozsdás korlátokat, viszont a terasz még közel se festett úgy, ahogy azt megálmodtam, szóval a munka következő állomásaként meglátogattam a tesco-t és egy műfű szőnyeggel tértem haza. Egy mérőszalag és kréta segítségével kimértem, hogy pontosan mekkora darabra van szükségünk, majd ollóval méretre szabtam. 

A balkon lehetetlen formáiból adódóan nem fed tökéletesen, én mégis mindig nagy örömmel tekintek rá, mert nagyon jól feldobja a teraszt. Jótékony takarásba vonja az eredeti csúnya, megkopott, koszos betonlapot és minimális puhaságával lehetőséget biztosít arra, hogy csak simán, szék nélkül is kilehessen ülni egy kis napfürdőzésre. 

Ez a műfű szőnyegek közül is a legolcsóbb, legegyszerűbb darab, ugyanakkor meglepően jól bírja az időjárási elemeket és viszonylag kényelmesen lehet rajta néhány órán át pihenni. 

És végül....így fest a végeredmény! 

Akkor a végére egy kis számvetés.A balkon ládák eredetileg is itt voltak, már amikor beköltöztünk, így arra nem kellett költeni, csak a virágpalántákra. 6 db-ot vettünk, összesen 3160 forintért egy kertészetben és 4-2 elosztásban kerültek ki a két balkonra. A 2 x 1 méteres műfű szőnyeget 4000 forintért szereztem a tesco-ban és ketté vágva tökéletesen illeszkedtek a teraszokra. A bútorok, ahogy már feljebb említettem a praktikerből vannak. Az asztalt 3500 forintért, a két szék darabját 1200 forintért vettem és végül a másik oldalra még került egy pepco-s virágállvány, amit nagyjából 1200 forintért vásároltam meg annak idején. 

Ez összesen 16.260 forint, azaz 20.000 forint alatt kijöttem a teraszfelújítással és a változás önmagáért beszél. Az üres lehangoló erkélyünket, ami első látásra alkalmatlan arra, hogy szerves részét képezze az életterünknek, egy vidám kis kuckóvá alakult át, ahova szívesen ül ki az ember egy pohár hideg itallal. 

Még nincs teljesen készen, az asztalra még tervezek beszerezni valami kis dekorációt, ha elvonult a járvány, illetve a szúnyog ellen mindenképp szükség lesz egy-egy darab szúnyoghálóra a két ajtóra, de már a mostani állapotokkal is elégedett vagyok. Majdnem sikerült teljesen megvalósítanom azt, amit a beköltözéskor megálmodtam ide. 

Előtte - utána

El se hiszitek mennyire vártam, hogy végre elkészíthessem ezt a bejegyzést. 1 hónapnyi pakolás, bevásárlás, két lakás közötti élet és munka melletti költözködés után úgy tűnik elérkeztünk ahhoz az állapothoz, hogy ki merem jelenteni; majdnem kész a lakás. Természetesen még mindig fényévekre vagyunk attól, hogy rányomhassuk a "kész" bélyeget, hiszen a cuccok nagy része csak fel lett dobva oda, ahol épp üres hely volt és azóta se mozdult, a fürdőszobához még hozzá se nyúltunk, egyetlen kép se került még fel a falra és bizonyos helyek tisztasága is hagy még némi kivetni valót maga után, ám, az tény, hogy közelebb állunk most a végső képhez, mint 1 hónapja. 

Annak érdekében, hogy ti is lássátok a különbséget, elétek tárom azokat a képeket, melyek az első alkalommal készületek, összehasonlítva azokkal, amiket a napokban lőttem. Avagy ilyen volt és ilyen lett. 

Nappali: 

Az összes szoba közül talán itt tapasztalható a legnagyobb változás, hiszen kvázi egy üres helyiséget kaptunk meg a tulajdonostól. Azt a pár ott hagyott bútort megtartottuk és igyekeztünk azokhoz igazítani a színeket és további berendezéseket. A képeken látszik, hogy az ülőgarnitúrák helyét megváltoztattuk, egy sokkal intimebb alakzatba rendeztük őket, melyek így körbehatárolják a szőnyegre helyezett kis asztalt és kényelemes rálátást nyerünk róluk a szemben elhelyezett tv-re. A kép bal oldalán látható szekrénysor a barátom szobájából érkezett, ahogy a kép jobb sarkában álló könyvespolc is, amit én laktam be. A könyvespolc mellé tolt asztal tőlem érkezett, az öcsémtől kértem kölcsön, ő pedig megkapta az én otthon hagyott asztalomat. A narancssárga függönyöket, mint már egy korábbi bejegyezésben is említettem, a párom nagyszülei ajándékozták nekünk, a zöld függönyök pedig eredetileg is itt voltak. Összességében egy kellemes, mediterrán hangulatú nappalit varázsoltunk ebből az üres helyiségből, mellyel mindketten elégedettek vagyunk. 

Hálószoba: 

A hálószoba méreteiből adódóan is kicsi volt, így az ott hagyott nagy, 3 részes szekrénysor mellé, csak egy nagy, 200 x 180 centis ágyat, illetve a barátom számítógépe számára egy íróasztalt pakoltunk be a helyiség két ellentétes sarkába. A képeken a maximális helykihasználás nyomai fedezhetők fel, ugyanis ez a 3 bútordarab szinte teljesen kitölti a négyzet-centimétereket, tényleg csak annyi helyet hagyva, hogy esténként közlekedni tudjunk. Egyébként a képeken látható szárítót nem hanyagságból hagytam ott, annak szinte az az állandó helye, mivel máshol nem igazán fér el. 

Konyha: 

Ezzel volt talán a legkevesebb dolgunk, hiszen kb készen kaptuk a zöld pultokkal és teljes felszereltséggel. Tulajdonképpen a konyhai cuccok megvásárlása és a polcok feltöltése bizonyult nagy munkának, de így visszagondolva, szerintem gazdaságosan megoldottuk. A csap alatti szekrényekre felkerült két ajtó, a sarokba be lett állítva egy hűtő, az ablakra fellógattunk egy díszfüggönyt, illetve bővült a repertoár néhány konyhai kisgéppel. Valójában ennyi változás látható a két kép között azon túl, hogy már nincsenek üres polcok.

Étkező: 

Be kell valljam, ez a kedvenc helyiségem a lakásban a nappali után, nem tagadom, ennek örültem a leginkább, mikor elhatároztuk, hogy költözünk, ugyanis én soha nem éltem olyan házban, ahol volt külön étkező. Igazából ez sem az, csak egy konyhából lecsípett terület, mégis lelkesen álltam neki a berendezésnek. Az elején még azt terveztem, hogy az asztalt elforgatjuk 90 fokkal, hogy merőlegesen álljon a falra és egy oldalról öleljék körül a székek, valamiért mégis így maradt és végül nem bántam meg, mert ebben az állapotban jobban kihasználható. Habár mi karakán módon nem használjuk ki, mivel csak ketten élünk itt és csak a felét foglaljuk el étkezés közben, ám bízom benne, hogy a nagyobb családi ebédek során majd jó szolgálatot fog tenni. 

Azt már az elején eldöntöttem, hogy csakis viaszosvászon terítőt vagyok hajlandó venni az asztalra, mivel az könnyen takarítható és még a színén se kellett sokat gondolkozni, mivel a konyhapultok meghatározták a fő árnyalatot, ehhez igazítottam mindent. A zöld dinnyés terítőre felfektettem 4 zöld alátétet, az asztalsarkába pedig állandó helyet kapott a pirítógép. Egy asztaldísz még hiányzik onnan a kép közepéről, az még beszerzés alatt áll, de ha jól megfigyelitek, az ablakpárkányon már üldögél egy cserép bazsalikom. Azt szoktam néha betenni középre, de a barátom mindig visszarakja az ablakba. 

Kamra: 

A kamráról már írtam egy hosszabb, különálló bejegyzést, ezért ezt nem részletezném. Üres volt, tele lett. 

Fürdőszoba: 

A fürdőről azért nem mutattam eddig képet, mert egyrészt nem akartam a köz elé tárni ezt a 70-es évekből hagyatékul maradt ritka ronda csempét, másrészt, mert még nem nyerte el a végleges állapotát. Ez az a helyiség, amivel még bőven van meló. A fürdőkád felett egy részen le van töredezve a vakolat, újra kell festeni és fel kell szerelni egy zuhanyfüggönyt is. Mindezek ellenére törekedtem a legjobb tudásom szerint berendezni, annak dacára, hogy a főfigyelem úgyis a csempékre irányul. 

A legnagyobb gondot az jelentette, hogy a helyiség nem rendelkezik se zárható szekrénnyel, se hellyel, ahova egy ilyen elférne. A tükörben láthatók azok a felfúrt műanyag polcok, melyek erre a célra szolgálnak, de én valahogy még nem tudtam békét kötni velük. Azt a pár dolgot, amit elbírnak, feldobáltam rájuk, viszont sehogy sem az igazi. Eme probléma orvoslására beműtöttem egy gyermekkori, két szintes műanyagkosarat a csap alá és ide szórtam be néhány fontosabb holmit, de például a törölközők és a takarítószerek már kiszorultak a konyhába, illetve a hálószobába. 

A háztartási helyiségbe vezető ajtó fel lett áldozva a mosógép oltárán, az elé került be a gép, ezzel elfoglalva a fürdő 3/10-t, a fürdőkád mellé pedig egy szennyes kosár lett beállítva. A maradék talpalatnyi helyre fektettük be a kilépőszőnyeget és ezzel el is fogytak a felhasználható helyek a fürdőszobában. 

Kamra szépítés - DIY project #1

Az első pillanattól kezdve tudtam, hogy valamit kezdenem kell a kamrában burjánzó állapotokkal és ahogy a beköltözéssel egyre több cucc került be a polcokra, úgy vált egyre sürgősebbé a beavatkozás. A polcok amilyen stabilak voltak, annyira koszosak és csúnyák, sőt, még túl kevésnek is bizonyultak annak ellenére, hogy csak kettesben élünk a lakásban.
A folyamatos pakolászás és portörlés nem bizonyult elégnek, így lépésre szántam el magam. Egy papírboltba beszabadulva betáraztam csomagolópapírból és ragasztóból, majd egyik délután nekiestem a kamrának. Elhatároztam hogy, ha már a bővítésre se keret, se hely nincs, akkor legalább nézzenek ki valahogy a polcok. Ennek orvoslására szereztem be néhány tekercs arany színű csomagolópapírt, melyekkel beburkoltam a tárolókat.

a kamra nem sokkal a beköltözés után

Első lépésként lepakoltam a polcokat, majd egy vonalzó segítéségével lemértem őket széltében.

a polcokat egyesével lemértem, majd ez alapján vágtam le a csomagolópapírt

Mindkét oldalon nagyjából 3-4 centi ráhagyással levágtam a papírból a megfelelő méretet, aztán ráterítettem a polcra. Először mindkét oldalon középen tapasztottam a polchoz a széleket és miután már nem csúszott el egyik irányba se, mindenhol rögzítettem.

ragasztószalaggal rögzítettem

Így haladtam polcról polcra, mígnem egy órával, továbbá ezer káromkodással később végre felértem a csúcsra (azaz az utolsó polchoz).

a polcok beburkolva

arany színű papírt választottam

A végeredménnyel nem vagyok maradéktalanul elégedett, különösen a legalsó polccal, mely az első próbálkozásom bénaságáról árulkodik, de tagadhatatlanul jobban néz ki így, mint előtte csupaszon.

A káosz felszámolása érdekében igyekeztem téma és használat szerint csoportosítani a cuccokat a polcokon, illetve beszereztem néhány tároló dobozt és rekeszt a rendszerzés segítésére. Külön rekeszekbe kerültek a tészták, a fűszerek, a pudingporok és az édességek. A gyógyszerek is saját dobozt kaptak, a szerszámok pedig átkerültek a beépített szekrénybe.
Törekedtem arra is, hogy a konyhai gépek se foglaljanak el több polcot egynél, ez többé-kevésbé azt hiszem sikerült. A gyakran használt élelmiszereket pakoltam középre, szem és kézmagasságba, az "utánpótlásokat" pedig feljebb. A legfelső, általam sámli nélkül fel sem ért polcokra került minden egyéb porfogó, melyekről úgy gondoltam, csak ritka esetekben fogjuk használni. Ilyenek például a vendégek kedvéért fenntartott pezsgős poharak és kávéskészlet. Egyébként az instant kávéport is csak miattuk tartjuk, ugyanis egyikünk se kávézik.

a kamra jelenlegi (végső) állapota

Végtére is úgy érzem, talán egy kicsit ízlésesebb és rendezettebb kamrát sikerült varázsolnom az ajtó mögé, dacára annak, hogy tudom, ez az állapot pontosan 1 napig lesz tartható.

Beköltöztünk! - költöztetés, kipakolás, teljes káosz, az első éjszaka

Már akkor tudtuk, hogy szükségünk lesz egy költöztető cégre, mikor 1 hónapja megszületett bennünk a döntés, hogy költözünk és kiválasztottuk, hogy mely bútorok jönnek velünk a lakásba. A dobozokkal még csak-csak megbíróztunk volna, talán még az íróasztal és a hűtő se jelentett volna akkora gondot, viszont a komplett nappaliba tervezett szekrénysor és a barátom foteljének elszállítását már inkább nem akartuk magunkra vállalni, illetve én se akartam, hogy ekkora súlyokat emelgessenek, szóval amint elkezdett közeledni a kitűzött dátum, a párom felkeresett néhány céget. 

A költözés nyugodt mederben folydogált, egészen addig a pillanatig, hogy az egyik költöztető cég be nem nyögte a telefonba a következő mondatot: ezen a héten kedden volna egy szabad időpontunk. Elfogadják? 

A barátom, aki a telefont intézte kért egy kis gondolkodási időt, majd amint megszakadt a vonal, tárcsázott engem, aki éppen dolgozott. Viszonylag hamar sikerült felébrednem a sokkból, melyet a tény okozott, hogy a kényelmes másfél hét helyett kb 2-3 délután áll a rendelkezésemre és mindez 8 órás munka mellett, de végül rábólintottal a dologra. Ez volt hétfő délelőtt. 

Hétfő délután hazarohantam a munkából és 2 óra alatt dobozba rámoltam a ruhásszekrényem teljes tartalmát. Összekészítettem még egy túlélő táskát, benne 1 hétre elég váltásruhával és a legfontosabb kozmetikumokkal, elvégeztem az utolsó simításokat, aztán írtam egy üzenetet a barátomnak, miszerint költözésre készen állok.

Az üres polcokon már csak a másnapi ruhám árválkodik 

Mint később kiderült, kár volt ennyire sietnem, ugyanis a tényleges átköltözés időpontja 2 napig tolódott különböző okokból. Mi ugyan nem tudtunk beköltözni, ám kedden délben megérkezett a bútorokért 3 megtermett erős férfi és 2 óra leforgása alatt elvégeztek minden rájuk bízott feladatot. Sajnos én nem lehetettem ott a folyamat közben, így képeket se tudtam készíteni, de a párom elbeszélése alapján a srácok jól dolgoztak, gyorsak voltak, precízek és teljesen elégedett a munkájukkal. Egyébként a Pécsi Efenti trans nevű céget bíztuk meg. 

Kedd este úgy hagytuk magára a lakást, hogy a hűtő már üzemelt a konyhában, a mosógép még nem volt bekötve és mindenfelé szétszerelt bútorok, illetve dobozok hevertek. A lakás tömve volt, mindössze néhány szűk közlekedő folyosót vájtunk a cuccok tengerébe, hogy tudjunk mozogni. 

Az áldatlan állapotokról sajnos nem készült fénykép, mert úgy döntöttem, nem akarok rá visszaemlékezni :D

A bútorok csomagolva várják a szállítókat

Szerdán befutott a felmentősereg a párom ezermester nevelőapja személyében, akivel órákon át görnyedtek és szereltek, mialatt én a munkában robotoltam. A legnagyobb szerencsénk az volt, hogy a barátom a héten szabadságon volt és délelőtt is tudta intézni a dolgokat. Nélküle és a nevelőapja nélkül még most se tartanánk sehol. Az ezermester férfi kezeinek hála elkészült a nappali szekrénysor és az ágykeretet is talpakra lehetett állítani. A helyére került a szivacs is, már csak a tisztításra várt, melyet egy kikölcsönzött takarítógéppel terveztünk kivitelezni. A kipakoltan dobozok és a már álló, de kihasználatlan bútorok kettősének hála szerda délutánra minden eddiginél nagyobb káosz uralkodott a kislakásunkban. A takarítóeszközök szanaszét hevertek, a konyhától a fürdőszobáig bezárólag mindenhol hegyekben álltak a dobozok, az ajtókat csak résnyire lehetett kinyitni. A rendetlenség olyan mértékeket öltött, hogy a nappaliból a hálószobába csak a kanapén átmászva lehetett bejutni.

Így nézett ki a bepakolás után

És ebbe a rendetlenségbe érkezett meg csütörtök délután az asztalom és egy hatalmas takarítógép, melyek elfoglalták a lakás utolsó üres négyzetmétereit. Mikor apám és az öcsém felhozták az aszatalt, majd megkérdezték, hova tegyék, én, aki addigra már feladta a küzdelmet a kupival szembe, csak ennyit mondtam: ahol helyet találtok. 

Fél óra múlva távoztak, mi meg magunkra maradtunk a rumliban, de legalább minden cuccunkkal, mely annyit jelentett; hivatalosan is beköltöztünk. Ám mi ezt akkor és ott, a hurrikán pusztításának nyomaival körbevéve ezt pont nem érzékeltünk. Én elvonultam a fürdőszobába, hogy folytassam a fürdőkád fertőtlenítését, a barátom pedig tovább tisztította az ülőgarnitúra darabjait. 

Annyira lefoglalt minket a pakolás és takarítás, hogy csak este, a vacsoránál döbbentünk rá, hogy tulajdonképpen ez az esemény mekkora mérföldkő az életünkben és a kapcsolatunkban. Kirepültünk és összeköltöztünk. Mostantól élettársak vagyunk. 

Ilyen gondolatok közepette falatoztuk a fáradtan összedobott szendvicsünket, hogy utána teli hassal csináljuk tovább azt, amit eddig éhesen: kiszabadítsuk a lakást a dobozok fogságából. (spoiler: mikor ezt a bejegyzést írom már 3 napja pakolunk folyamatosan és még mindig alig került valami a helyére) 

Mialatt én rendet raktam a konyhába, a barátom egy konyhaszéken összeszerelte az ideiglenes tv állomásunkat, hogy legalább az előre felvett sorozatokat tudjuk nézni az ágyból, ha már se internetünk, se tv adásunk nincs. A szolgáltatótól kedden jönnek az emberek, hogy bekössék a dobozt, addig marad a nomád élet és a korlátozott mobilnet :)

Egy sietős fürdést követően megágyaztunk, aztán a paplan alá bújva még egy kicsit néztük a tv-t, de hamar rájöttünk, hogy többet látjuk a szemhéjunkat, mint a képernyőt, így inkább nem erőltettük tovább a dolgot. Egy hosszúra nyúlt nap és egy még hosszabb költözködési folyamat végén, az új lakásunkban töltött első este egyszerűen elnyomott minket az álom.